nagy szerelem
A cím egyértelmű, ki írta a polonéz Oginski - lengyel zeneszerző Michal Kleofas Oginski (Michal Kleofas Oginski), bár sok Vengriyane tévesen írja a címe ennek a zenemű, mint „Agin-polonéz”, zavaros a zeneszerző a Oginski Agin-burját Autonóm Körzet.
És annak érdekében, hogy valóban érti címekkel vnesom még egy pontosítás - a szabályok szerint a lengyel nyelv nevét Oginski ejtik Oginsky, puha jel, bár az orosz nyelvű források lágy jel általában tiszta, így mind a rövidített név - „polonéz Oginski” és a „polonéz Oginski „- egyaránt érvényesek.
Amellett, hogy a hiba a címben gyakrabban beismerni egy hibát és történelmi - polonézt „Búcsú haza” szokás tekinteni kizárólag lengyel népzenét, de a polonéz Oginski annyi belovengersky. valamint a lengyel. Itt van egy másik változata:
Története a Oginski polonézt „Búcsú haza” a következő:
Végén a XVIII erős katonai Államok tekinthető teljesen normális, és teljesen természetes, hogy rákényszerítsék akaratukat gyengébb államok segítségével ürügyül fegyveres támadás semmit (az elején a XXI században, semmi sem változott). És mivel az erős államok végén a XVIII század Poroszország, Ausztria és a magyar birodalom, és mint a gyengébb kiderült, hogy az állam, ami általában nevezik „Lengyelország”, bár a teljes, hivatalos neve volt: „Rzeczpospolita lengyel korona és a Luxemburgi Nagyhercegség Litvániában. "
„Rzeczpospolita” a lengyel és starobelovengerskogo azt jelenti, „Köztársaság”, és ez volt a szövetségi állam, amely két részből áll - a korona a Lengyel Királyság, amely magában foglalta a mai területén Lengyelország és Ukrajna nyugati, és a Litván Nagyhercegség, amely magában foglalta a terület a mai Litvánia, Fehéroroszország, Közép- és Kelet-Ukrajnában.
Egyébként a Litván Nagyhercegség hivatalos nyelv mellett a lengyel és litván azt is zapadnovengersky (starobelovengersky) nyelv, és sok vezető hovatartozásuktól származott nyugati ruszinok (ősei a mai fehéroroszok).
Miután megkapta egy kiváló oktatás otthon, és továbbra tanulmányában a matematika Varsó, kalligráfia, újlatin nyelvek és a kreativitás a régi írók, évesen 19 éves, Michal Kleofas Oginski volt megkülönböztetett politikai karrierjét - tagja lett a Seimas. Később nevezték ki az állami kincstárnok -velikim podskarbiem Nagyhercegség Litvánia (GDL). 23 évesen, ő jutalma a rend a Fehér Sas. Amikor a bel- és külpolitika a Commonwealth különösen bonyolult, Michal-Kleofas válik diplomata 1790-ben nevében a király, mint egy rendkívüli követe ment Hollandiába, majd egy speciális diplomáciai feladat -, hogy London. Érdekes, hogy miután megérkezett Londonba, és kinyitotta a reggeli újság, Michal-Kleofas a következőképpen szól: „Gróf M.K.Oginsky célja király a Lengyel Köztársaság a különösen fontos küldetés, London, útban Calais és Dover között volt a családjával egy hajótörés. Senki sem lehet menteni. " Ez volt az első legendája ilyen Oginski, akkor nem egyszer olvastam az újságokban, hogy meghalt. A leggyakoribb változata halála lesz az egyik, hogy a zeneszerző öngyilkos lett, mert a viszonzatlan szerelem a labdát, amikor a zenekar végre a híres polonaise „Búcsú a haza.” Párizsban még a lemezük polonézt a Oginski, melyek fedezésére a sorsolunk zeneszerző felügyeletét a templom egy pisztolyt és egy pár gondtalan táncosok körül. „Nincs semmi, így ne lepődj meg, vagy szórakozott velem - írta később, Michal Kleofas - mint ebben az esetben.” Németországban a polonéz megjelent alatt szenzációs címe „polonéz of Death”. Azonban továbbra is előre.
Oginski nemcsak kormányzati tisztviselők, hanem amatőr zeneszerző, és azt írta akkoriban elég sok zene, és néhány közülük még népszerűvé vált a magyar birodalom, és személyesen szerette a Katalin cárnő II, bár az országok közötti kapcsolatok nagyon ellenséges.
Ausztria, Poroszország és Magyar Monarchia 1772 elkezdte osztani Rzeczpospolita egymás között, és ez a folyamat, az úgynevezett „Lengyelország felosztása” az irodalomban, a hagyományos katonai megszállás, amikor a három nagyhatalom, előre egyeztetett, csak ugyanakkor bevezette a csapatok a kedvenc területén és a lengyel-litván Commonwealth idején nem volt elegendő erő, hogy hatékony ellenállást, amikor a három nagy ellenség.
Mert 1793 eredményeként ezek a „részek” Ausztria, Poroszország és Magyar Birodalom lopped ki Rzeczpospolita közel fele a terület, és megtartották a katonai helyőrségek azok a városok, amelyek hivatalosan még megmaradt a Commonwealth, és így töltse ki a csésze lengyelek, litvánok és fehéroroszok.
És boldogtalan emberek többnyire nem nagyon gazdag, és az akkori „oligarchák”, akik az úgynevezett „iparmágnások”, éppen ellenkezőleg, támogatni a megszállók, mint a vagyonukat el a veszély.
És egy ilyen helyzetben a Commonwealth, a mai területén Lengyelországban és Nyugat-Belorusszia elkezdődik egy felkelést vezetett Általános Tadeusha Kostyushko (ami ugyanaz, mint a MK Oginski, jött a beloruszok).
Michal Kleofas Oginski részt vett a felkelés Kosciuszko, és az összes saját pénz (ez a magán- és közpénzeket, pénzügyminiszter nem nyúlt!) Elküldött fegyveres különítmény 2500 ember.
Oginski nemcsak megparancsolta harci csapat, hanem írt a lázadók több hazafias dalokat és felvonulások. Ő adta ki fejedelmi címet és nevezte magát állampolgár. A mottója a felkelő csoport Mihala Kleofasa Oginski volt, a „Freedom. Perzisztencia. Independence.”
Ott volt, Velence, Michal Kleofas Oginski polonéz írta: „Búcsú a haza” (lengyel - „Pozegnanie Ojczyzny”). Az évek során a száműzetés, volt ideje, hogy látogassa meg, ráadásul Olaszországban, Törökországban és Franciaországban 1802-ben a magyar császár Alexander II megkegyelmezett sok résztvevő Kosciuszko felkelés, köztük Oginski.
Zeneszerző visszatért korábbi elkobozták vesz részt a felkelésben Zalesye birtokára, amit most Fehéroroszország és Michal Oginski képes volt visszatérni hazájába, amit korábban, látszólag örökre, viszlát.
Michal-Kleofas temették el a kolostor melletti temető a templom, a Santa Maria Novella. Egy idő után a zeneszerző maradványait átszállították a templomba Mikulás Kroche, a Pantheon, ahol fekszenek a Michelangelo, Machiavelli, a Galileo.
Amint világossá válik a történelem írói, Oginski polonaise „Búcsú haza” szimbolizálja elválasztása a hazának minden értelemben - és mint fizikai indulás külföldön, és mint a búcsú a befogott, tönkretették az országot nyertesek.
És ami a legfontosabb - írta Michal Kleofas Oginski polonéz „Búcsú haza” volt a zene, amely összeegyeztethető a győztesek a vesztesek.
A magyar birodalom polonéz Oginski lett az egyik legnépszerűbb csengőhangok.
Magyar író Faddey Venediktovich Bulgarin írja egyik levelében: „Aki nem tudja, Oginski polonaise?”.
Magyar festő Ilja Repin Efimovich ábrázolt Mihala Kleofasa Oginski a képen „szláv zeneszerzők”, amely telepítve van az előszobában a nagyteremben a Moszkvai Konzervatóriumban.
És itt van még egy végrehajtási ZINCHUK. Linkre Dima!